Németoktatás

Két óvónő végzi a német nyelvi nevelést, illetve a kisebbségi kultúra átörökítését a kis-, középső- és nagycsoportos gyermekek részére. Heti két alkalommal, csoportbontásban, 10-12 fő részére tartanak foglalkozást egy külön erre a célra berendezett teremben.

Amit az idegen nyelv oktatásáról tudni kell

Aki arra vállalkozik, hogy kicsi gyermekeket vezessen be valamelyik idegen nyelv világába, örömteli, ám nehéz és felelősségteljes munkába kezd. Jól kell ismernie a gyermekek belső világát, rendelkeznie kell jó kapcsolatteremtő képességgel, hogy eredményes munkát végezhessen. Akkor tekinthetjük eredményesnek munkánkat, ha nem csupán néhány dal, vagy versike megtanítását tűzzük ki célul – bár rendkívül fontosak ezek a kis műalkotások, a kicsinyek nyelvtanításában-, hanem azt, hogy folyamatos és következetes tanítás nyomán reagáljon a gyermek az idegen nyelvű megszólításokra, képes legyen arra, hogy maga is kezdeményezzen az adott nyelven.

Nem mindegy, hogy mit tanítunk, hogyan és mikor!

A nyelv jellemzőit versekkel, dalokkal, lehet leginkább érzékeltetni. A gyermekek a nyelv zenéjét, intonációját, tökéletesen képesek felfogni. Örömüket lelik abban, hogy számukra új, szokatlan hangokat, szavakat, mondatokat utánoznak. Sikerélményt jelent nekik a mondókák, énekek reprodukálása. Artikulációs bázisuk igen gazdag, ezért a helyes kiejtés könnyen rögzül. Egy 4 – 5 éves gyerek már egész verseket képes megtanulni. Észrevehetően a ritmus ragadja meg, az vezeti, de szerepet kap érdeklődése felkeltésében a rím játékossága is. Bár a tartalmi elemekre is figyel, érzelmeit nem elsősorban a tartalom váltja ki, hanem a zeneiség, a ritmus.

Ritmus és mozgás szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A gyerekeknek a mozgás életelemük,- mondjuk sokszor. A gyermek mozgásos átélésében igen fontos a ritmus, a mozgás segítségével érti meg helyzetét.

Az óvodás korú és kisiskolás gyerekek igen fogékonyak mindenre, így a nyelvre is. A nyelv bevezetésekor el kell érnünk, hogy figyelmüket felkeltsük és a későbbiekben meg is tartsuk azt.

Építünk a gyerekek élénk fantáziájára és érzelemgazdagságára. Mivel minden körülöttük zajló eseményt rendkívüli intenzitással élnek át, ezt a nyelv rögzítéséhez felhasználhatjuk. A gyerekek emlékezete, ebben a korban tartós, hisz agyuk önkéntelenül tárolja azokat az ismereteket, amelyek felkeltették érdeklődésüket és érzelmileg hatottak rájuk. A nyelvtanítás módszerének alapja a szemléltetés. Ez lehet maga a tárgy, amit kezébe foghat a gyermek, lehet maga a cselekvés, amit ő maga elvégez, lehetnek különböző szituációk vagy képek, amelyek segítségével felidézhetők a már hallott élmények, működhet gazdag fantáziájuk.

Az idegen nyelv oktatása 4–8 éves gyerekeknél kizárólag a játékon alapulhat! A gyerekek játékait, élethelyzeteit lehet és kell felhasználnunk és sajátos módon irányítanunk célunk elérése érdekében.

Gyakorló játékok – a bábozás, autózás, állatfigurákkal való manipulálás mind alkalmat teremt a cselekvések, tárgyhoz kapcsolt mondanivalók állandó ismétlésére.

A gyermekdalok a nyelv természetes ritmikáját követő, jó hanglejtéssel előadott szövegek. A gyermekeket a hallott szöveg formai jegyei ragadják meg elsősorban, a szavak ritmusa, hangzása, a bennük rejlő zeneiség.  A ritmikus széphangzású szavak ismétlése a gyermek beszédtanulását szolgálja, sőt élvezetet nyújt számára akkor is, ha értelmét nem ismeri. Gyakoriak a játékos szóképzések is. Megengedjük azt is, hogy a gyerekek idegen nyelven is próbáljanak új, játékos hangzású szavakat alkotni.

A német gyerekdalok szövege eltér a magyartól. A magyar népzene, gyermekdalaink által megszokott dallami sajátosságok megnehezítik más népek zenéjének befogadását. A mondókák, versek tanításakor elmondjuk, hogy miről szól. Ha minden gyermek figyel, akkor bemutatjuk a dalt hibátlanul, kellő átéléssel (vagy elmondjuk a versikét).

 Először elénekeljük az első sort, majd a gyerekek megismétlik és utána az első sort megismételve bemutatjuk a második sort is, azt is megismétlik a gyerekek, és így tovább a többit is. Ha már legalább kétszer – háromszor elénekeltettük a teljes dalt, kérhetünk egy önként jelentkezőt, aki egyedül bemutatja a frissen tanult dalt, verset.

Segíti a memorizálást, ha a gyerekek rögtön mozgással kísérik azt, amit énekelnek, szavalnak. Ez inkább csak a helyben végezhető mozgásokra vonatkozik, mert félő, hogyha helyváltoztatással jár, akkor nem figyel eléggé a mondanivalóra, csak a játékon jár az esze.

Amiről mesélünk, énekelünk, alkalmanként le is rajzolhatjuk így jobban megjegyzik a gyerekek, miről beszélgettünk aznap, s otthon könnyebben el tudják mesélni a szülőknek. Haza is vihetik rajzaikat. Minden nagyobb, összefüggő témáról rajzot készíttetünk így az évszakokról, a házról, a családról is.

Szólnunk kell a mesék szerepéről a nyelvtanításban. Nem kétséges, hogy helyet kell kapnia mindennapjainkban a meséknek is, hisz a mese iránti igény életkori sajátosság. A mesék fejlesztik a gyerekek szövegértő képességét, beszédkészségét, kifejezőképességét.

A mesékben lévő ismétlődések, ismerős helyzetek visszatérése az öröm forrása, valamint fokozza a gyermekek biztonságérzetét a világban. A mesékben nyelvileg egyszerűen kell a mondatokat megfogalmazni.

Meggyőződésünk, hogy az a gyerek, aki a tanév folyamán állandóan vagy igen gyakran hallja a magyarul elhangzó kérések, utasítások után ugyanazt németül is, megérti, s előbb – utóbb megjegyzi, később a magyar nyelvtől függetlenül is reagál rá. Ha sokat betegeskedik, sokat hiányzik a közösségből, akkor sem marad el társaitól, hiszen ezek a kifejezések állandóan ismétlődnek. Óvodás korban célszerű megvárni amíg a gyerek otthon magától kezd németül énekelni, szavakat mondogatni, s a szülőknek csupán figyelemmel kell kísérniük ezt a folyamatot, s ha esetleg hibát ejt, javítani azt.

Végül gondoljunk arra, hogy magyar gyerekekkel, magyar anyanyelvi környezetben, a magyar nyelv elsődlegességét hangsúlyozva kell megtalálnunk a helyes arányt anyanyelvi és idegen nyelvi foglalkozások között, a gyerekek minél egészségesebb személyiségfejlődése, beszédfejlődése érdekében.

A középző csoportosok nyelvi oktatásának

Célja, hogy a gyerekek örömmel vegyenek részt a kezdeményezéseken, érdeklődésüket és figyelmüket felkeltsük a német nyelvre jellemző fonetikai sajátosságokra.

Feladata: olyan szituáció megteremtése, melyben a gyermekek kíváncsiságára és játékosságára építve tudjuk elképzeléseinket megvalósítani. Az anyag feldolgozása során különböző módszereket alkalmazunk. Mivel a módszerek megválasztása az óvónő feladata, ezért az óvónői tudatosságnak itt is érvényesülni kell. A német nyelv megismertetésénél is azok a szempontok határozzák meg a módszereket, amelyeket a magyar nyelvi foglalkozások feldolgozásakor alkalmazunk.

A megvalósítás módja: kötetlen formában történik, fontos eleme az egynyelvű foglalkozásvezetés. Annak érdekében, hogy a gyerekek napról napra értsenek a német nyelvi gyakorlatokból egy egységes jelzésrendszer (metakommunikáció) kialakítására van szükség. Minden németül elhangzó utasítást, szakkifejezést – miután ez mindig cselekvéssel párosul – mutogatással kísér az óvónő. Ebből alakul ki később a gyerekek passzív szókészlete, vagyis már érteni fogják a gyakorlatok elvégzéséhez szükséges utasításokat mutogatás nélkül is. 

A nagycsoportosok nyelvi oktatásának

Célja, hogy a gyermekek aktívan vegyenek részt a kezdeményezéseken, érdeklődésük és figyelmük fenntartásával sajátítsák el az új, egyre bővülő fonetikai és nyelvtani ismereteket.

Feladata: a középső csoportban elsajátított alapokra építve bővüljön a gyermekek szókincse, tisztán, jól artikulálva ejtsék a szavakat.

A megvalósítás módja: ugyanúgy kötetlen formában történik, mint középső csoportban. Az eltérés az anyag feldolgozásában mutatkozik meg, mivel a megismerés mélyül, több tevékenységi terület lép be.