Az idei esztendőben, mint minden intézményben, itt is másként, a pandémiás helyzet miatt bevezetett előírások betartásával szervezték meg a nagycsoportos óvodások búcsúztatását az Evangélikus templomban.

Egyféle lezárása ez azoknak az éveknek, melyek során a kisgyermekek gyermekekké cseperedtek, azoknak az időszakoknak, amelyek tele voltak játékkal, nevetéssel és megannyi vidám pillanattal. A keresztyén szemlélet kialakítása és a tudatos életre nevelés mellett a német nyelv alapjainak elsajátítása is az intézmény feladatainak része.

A húsz gyermek elhagyja az ovi közösségét, és szeptemberben már az iskolapadokban megszeppenten ülve kezdenek neki egy következő életszakasznak.
Új barátok, más időbeosztás, ismerkedés a számok, betűk, és megannyi más, érdekes tudomány világával.

Melinda és Nika óvónénik büszkén engedhetik útjukra kis óvodásaikat, akik mára már minden tudást, és készséget elsajátítottak az oviban.
– Homoki Pál esperes-lelkész anya-gyermeke áldását követően az óvoda zászlajának átadására került sor.

– A szülök nevében Galántai Norbert fogalmazta meg a köszönő gondolatokat.

” Ez a nap más, mint a többi, ez a szereplés, ez a műsor nem ugyanaz, mint az eddigiek.
Ez bizony az utolsó felvonása az óvodás éveknek.
Viszont, hogy Churchill szavait idézzem:
“Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán a kezdet vége.”

A 3 éves megszeppent pici gyermekből olyan fiúkká és lányokká fejlődtek, akik bátran indulnak az iskolába. Hálás köszönet a sok türelemért, a szeretetért és a jó értelemben vett vagányságért is.
Elismeréssel és hálával tartozunk fejlesztőpedagógusainknak, testnevelő tanárainknak és zenetanárainknak is és mindenkinek, aki hozzájárult gyermekeink oktatásához és neveléséhez.

– Külön köszönet a Szülői Munkaközösség vezetőinek az éveken át tartó kreatív, és magas szintű munkáért, melynek során gyakran szabadidejüket áldozták ezért a közösségért.

Foto: Birofoto