Programok

 Évzáró ünnepségek

Hagyományaink szerint a tanév végéhez közeledve minden csoport önállóan szervezi meg évzáró ünnepségét, melyet a Gyülekezeti Házban kialakított színpadon adnak elő a nagy érdeklődéssel érkező szülők és rokonok előtt. A műsorokat követően az udvaron szeretett vendégséggel várjuk a megjelenteket.

Mini csoport - 2007. május 19.

Eltelt az első óvodai tanév, a mini csoportos gyermekek életében. Ebben az évben új csoportszobát kaptunk és először volt a létszámunk 26 fő. Reggelente két óvó néni várta a gyermekeket: Ildikó óvó néni és Tündi óvó néni. A kezdet egy kicsit nehéz volt, hiszen sokuknak új volt  az óvoda közössége, amit meg kellett ismerniük. A nehéz kezdés után idővel sikerült mindenkinek beilleszkednie. A tanév során igazi közösséggé formálódtunk, amelyben megtanulhatták az egymáshoz való alkalmazkodást, osztozni a játékokon, türelmesen várni az óvó néni odaadó figyelmére. Kialakultak barátságok mind a fiúk mind a lányok között. A tanév során verssel, énekkel, mesével ismerkedhettek meg a gyermekek. Sokat rajzoltunk, festettünk, színeztünk, fejlesztve ezzel a gyermekek kézügyességét. Játékos mondókák segítségével szeretettük meg a mozgás örömét. Ünnepségeink alkalmával megpróbáltuk bizonyítani kiállásunkat, bár hangunk egy kicsit halk volt. Szeretnénk  ezúton megköszönni a szülők egész éven átnyújtott segítségét, adományát, mellyel  óvodánk munkáját támogatták.

Trunk Ildikó és Fodorné Faragó Tünde

Kiscsoport - 2007. május 26.

Ma ünnepelni jöttünk, együtt ünnepelni. Milyen fontos ez a szó: együtt. Jó, ha van kivel együtt lenni, van kivel együtt örülni. Kell, hogy tartozzunk valahová, valakihez, hiszen ünnepelni csak úgy lehet.

Meg kell néha állni, hogy tudjunk egymásra figyelni, egymás kezét megfogni. És legfőképpen, hogy ezzel példát tudjunk adni a gyermekeknek. Hiszen utat kell mutatnunk a felnövekvő generációnak. Meg kell tanulniuk, hogy fontos a család, az összetartozás. Fontos, hogy legyenek ünnepeink és tudjunk együtt ünnepelni. Úgy, ahogy ezt a mi napon tesszük.

Feledhetetlenek ezek a pillanatok, melyek mindennapi életünket szebbé teszik. Bár az első percek izgalmai talán nehezen átélhetők felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Mindenki izgul valakiért, valamiért.

Nem könnyű feladat az évzáróra való felkészülés. Hiszen minden kisgyermektől türelmet, kitartást, odafigyelést kíván. Mindannyian izgatottan készültek. Néhányan már önálló szereplésre is vállalkoztak. Nagy feladat kiállni ennyi ember elé. Ezért arra kérem önöket, hogy tapssal biztassák és bátorítsák a gyermekeket.

Takács Ágnes és Fejesné Szarka Rita

Középső csoport - 2007. június 2.

„Az életnek egyetlen, legnagyobb értéke a szeretet. Aki lélekben oly magasra tud emelkedni, hogy embertársai hibáit a szeretet szemüvegén át nézi, az boldogabb mindenkinél, mert virágot talál ott is, ahol mások csak gyomot látnak.” (Eötvös József)

Közösen neveljük, féltjük és szeretjük ezeket a gyerekeket, éppen ezért közös a felelősségünk is. Fontosnak tartjuk, hogy a családdal együtt, a keresztény értékeket elfogadva végezzük ezt a munkát. Ha gyermekink látják a közös célt, ugyanazokat az elvárásokat és szokásokat otthon és az óvodában egyaránt, akkor hitelesebbé válunk számukra. Gyermekeink őszinte várakozással, türelmet igénylő próbákkal készültek erre a hagyományos, év végi ünnepségre. Jókedvűen ismételgették az ismerős verseket, énekeket, boldogan figyelték a számukra készülő képeket és fejdíszeket. A visszahúzódóbb gyermekeket sok bíztatással próbáltuk a szereplés nem könnyű feladatára rávenni.

Hálásan köszönjük a szülőknek, hogy év közben érdeklődő szeretettel kísérték és segítették munkánkat. Reméljük, aktivitásukra a jövőben is számíthatunk.

* * * * *

Márai tollából szeretnék idézni néhány gondolatot: „Ha az ünnep elérkezik az életedben akkor ünnepelj egészen… Tisztálkodj belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep különbözés. Az ünnep mély varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies… mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításokból, a teljes kikapcsolódásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet ragja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben. S nemcsak a naptárban van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepekre.”

A családok lelki egészsége szempontjából az ünnepeknek napjainkban is központi szerepe kell, hogy legyen. Az ünnepekben, hagyományokban megjelenő rituálék elősegítik, hogy megvédjenek bennünket a napi élettel járó bizonytalanságokkal, a magány fenyegetésével szemben. Az ünnepeket, családi hagyományokat nem szabad száműzni életünkből – ezek megtisztítanak, erőt adnak a hétköznapokhoz.

Örülünk, hogy időt szakítva próbálunk megállni egy órácskára, s a körülöttünk levő kavalkád és egyhangúság ellenére igazi értékkel: gyermekeink csillogó tekintetével és ragyogó mosolyának melegével töltekezhetünk fel ezen a mai délutánon. Lelkünkből szóljon ez az ünnep!

Májerné Müller Edit Rita és Köhlerné Schiszler Ágnes

Nagycsoport - 2007. június 9.

Ma, akik most itt együtt vagyunk, a sok különbözőség mellett azonosságot is hordozunk. Az azonosság pedig az, hogy fiatal életek vannak ránk bízva. Mindannyian gyermekeink számára élő emlék és példa szeretnénk lenni: szeretetben, becsületen, bölcsességben, hogy útmutatás is legyen számukra. Mint ahogyan útmutatás az is, hogy a Család és az Óvoda négy éven keresztül hogyan nevelte szeretettel szeretetre.

…és akik mindezt felelősséggel hordozták – szülők és nevelők – örökségként szeretnénk hagyni e gyermekekre, a reánk bízottakra.

Azonosság az is, hogy mindannyian szeretjük gyermekeink mosolyát, örömét, hangját és mindent, ami rólunk és értünk szól. Mint ahogyan ez a mai évzáró és ballagás is. Ez egy olyan életérzés, amelyet csak az érez és ért meg, aki gyermeket nevel.

Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben, de bárhová is megyünk, bárhová is jutunk, visszük magunkkal egy kis darabot azokból, akik számunkra meghatározóak voltak.

S én azt remélem Kedves Gyerekek és Szülők, hogy ez a négy óvodai év meghatározója lesz jövőképeteknek és emlékeiteknek.

…hogy így tudjatok emlékezni a tettek logikájára, a lelkiségre, a gondolkodásmódra, a keresztyén értékrendre, melyet ez az intézmény nyújtott nektek.

Sose feledjétek, hogy van templomotok és van otthonotok… mert a templom és a szülői ház adja az összetartozás élményét. Ezt becsülni, tisztelni kell. A szülői ház öröksége mindannyiunkat kötelez, mely legyen értékes útravaló számotokra. Egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek egy életen át.

* * * * *

Legfontosabb érzéseink, gondolataink mélyen lakoznak bennünk. Hosszú évek tapasztalatai érlelik, az élet vési belénk, sokszor beszélni is nehéz róluk. Fontosak az életemben azok a csodák, melyeket nap mint nap megélhetek a gyermekek között.

A pedagógus hitvallásához hozzátartozik a gyermekszeretet,  a hit, és hogy fontos vagyok számukra személyes példamutatásommal. Tanítani, formálni a gyermekek jellemét komoly, ám az egyik legszebb emberi feladat, ugyanakkor a legnagyobb felelősség is.

Remélem tudtunk Nektek életre szólót, maradandót nyújtani. Kívánom, hogy sok év múltán is emlékezve jussanak eszetekbe az itt kapott tanítások. Ne feledjétek az óvoda kapuja nyitva áll előttetek, és mi visszavárunk Benneteket!

Így köszönöm meg a szülőknek a bizalmat, mellyel ránk bízták gyermekeik érzelmi és értelmi nevelését, a segítő támogatást és a kölcsönös tiszteleten alapuló jó kapcsolatot. Mert szeretettel minden lehetséges. Szeretni csak kitárt karokkal lehet, ha magunkhoz szorítjuk a másikat.

Lakatosné Hachbold Éva és Fejesné Szarka Rita

Napközis csoport - 2007. június 12.

Szeretném megköszönni az elmúlt évet, a sok vidám percet, jó szót, szeretetet, tiszta tekintetet, megbecsülést, a mosolyt. Sok erőt kaptam egész évi munkámhoz, amikor rátok tekintettem.

Kedves Gyermekek, jó látni szemetekben a fényt, a ragyogást, amely betölti életeteket. Hálás vagyok, hogy együtt lehettünk, s kölcsönösen gazdagítottuk egymás lelkivilágát.

Köszönöm a mosolyotokat, amely semmibe sem kerül, de nagyon sokat ad számunkra. Gazdagabbá tesz bennünket, igaz hogy sokszor csak egy pillanatig él, de emléke örökre megmarad. Boldogabbá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot és a barátság biztos jele. Nyugalom a magfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak. Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsön adni, csak önként, tiszta szívből lehet adni.

Kedves szülők, köszönöm a bizalmat, a segítségnyújtást, szeretetet, hogy társak lehettünk a gyermekek nevelésében. Nagy kincs a gyermek, őrizzük, vigyázzunk rájuk, hogy a fény, ami bennük ragyog egy életen át körülöleljen bennünket.

Lehoczki Beáta

 Óvodai ballagás

A nagycsoportosok évzáró ünnepségét követően a gyermekek vállukra akasztották a ballagó tarisznyát, (melyben emlékül elhelyeztek az óvoda homokjából egy kis tartállyal, egy fényképalbumot a csoportról, valamint ceruzát, füzetet és vonalzót) és egymás vállát fogva végigsétáltak az óvoda termein, majd utoljára együtt vonultak a templomba az oltár elé. Imádsággal, verssel búcsúztak el az óvodától, a pedagógusoktól és egymástól.

Az óvónők személyre szabott igével (emléklappal) köszöntek el a gyermekektől. Ezt követően Káposzta Lajos Esperes Úr monda el útravalóját a távozó gyermekeknek és családjuknak. A szülők Rádi Csaba és Takács Ágnes köszönő szavai után, ajándékokkal is kifejezték hálájukat az elmúlt évek során nyújtott szolgálatukért a lelkész uraknak, óvónőknek és dajkáknak. A ballagás zárásaként a templom ajtajában minden gyermek elengedett egy emlék-lufit, melyen neve és óvodája címe volt elhelyezve.

 Csodás látogatás Budapesten

Május utolsó napjának reggelén – hét óra előtt – nagycsoportosaink anyukájuk kíséretével – nagy izgalom közepette – gyülekeztek a lelkészi hivatal mellett, ugyanis kirándulásra indultunk Budapestre. Az út odafelé zökkenőmentesen, és gyorsan sikerült, így már kilenc órakor megérkeztünk programunk első helyszínére a Camponához.

A hatalmas épületben tett séta után a gyerkőcöket várta Pán Péter csodálatos, elvarázsolt világa. A játszóházban kedvükre ugrálhattak, csúzdázhattak, kúszhattak, mászhattak.

Az egy órás aktív mozgást, egy kellemes körút követte az óceánok világába, ahol csodaszép szín-kavalkád fogadott bennünket a halak, a korallok, a békák és a gyíkfélék között. Jártunk esőerdőben és az óceán alatt is. A körút végén egy rája-simogató várt, csak a ráják ebben nem voltak partnerek. A délelőttöt egy Happy Meal menü elfogyasztásával zártuk.

Délután három órakor kezdődött a Fővárosi Nagycirkuszban a „Káprázat és csoda” című előadás, mely vízen, szárazon és levegőben folyt egyszerre. Sokszor 10-15 szereplő is volt egyszerre a porondon, így azt sem tudtuk, melyik jelenetet nézzük. A cím nagyon találó, valóban elkápráztatja a nézőt, aki észre sem veszi, hogy milyen gyorsan telik az idő, és már vége is van a csodának.

Fél hatkor indultunk hazafelé. Az út eleje igen cammogósra sikerült, de Pestet elhagyva már szabad út várt egészen Vadkertig. Gyermekeink még este kilenckor is aktívan, energiával telve szálltak le a buszról. E hosszú nap után sok-sok élménnyel, csodás emlékekkel tértünk haza.

Állatok a Bibliában

Egyházunk Ifjúsági és Gyermek Osztálya „Állatok a Bibliában” témakörben országos evangélikus rajzpályázatot írt ki, melyre 507 alkotás érkezett öt korcsoportban. Óvodánkból 10 gyermek rajzát küldtük el, melyekből a zsűri két rajzot emelt ki és mindkettőt harmadik helyezéssel jutalmazott, alkotójuk Schuler Gréta nagycsoportos és Czinkoczi Virág középsős kislány. A nyertes alkotásokból összeállított kiállítás megtekinthető a paksi Országos Evangélikus Találkozón, június 22-23-án. A legszebb rajzokból 2008-as naptár fog készülni.

A délelőtt fáradalmait kipihenve az esti órákban visszavártuk a gyerekeket az óvodába – a hagyományosnak mondható – bentalvásra. Az együtt elfogyasztott vacsorán felköszöntöttük a nyári szülinaposokat is. Ezt lovaskocsizás követett, majd szerenádot adtunk Gitta néninek (óvodánk nagymamájának), Ibolya néninek (nyugdíjas óvónőnknek), óvodaalapítónknak, valamint csoportvezető óvónőnk háza előtt. Sötétedés után az udvaron rókavadászat kezdődött, melyen a fiú csapat bizonyult rátermettebbnek, ugyanis ők fogtak be több rókák. Éjféltájban csendesedett el a hálóteremmé átalakított csoportszoba.

Június 15 – nagycsoport: A Windecker család meghívására gyerekek és szülők közösen kilátogattak a tóhoz közeli tanyájukra. Ahol játékkal, sok mozgással, traktoros kirándulással telt el a délelőtt.

Június 18.:  Az utolsó napon a gyermekeket két légvár fogadta az óvoda udvarán, valamint egy új – most beszerzett – fajáték, mely mászófalat, csúzdát, hintát és egy házikót foglal magába. A kifulladásig tartó ugrálást és játékot egy közös – bográcsos – búcsúebéd zárta, melyet az udvaron megterített asztaloknál fogyasztottunk el.

 Óvoda alapítónk nyugállományba vonult

Káposzta Lajos esperes úr 39 év szolgálat után 2007. június 30-ával a mindennapi lelkészi feladatoktól elbúcsúzott. A június 24-én megtartott istentiszteleten gyülekezetünk vezetősége megköszönte áldozatos munkáját. A majd negyven éves munkásságának összefoglalása olvasható a Stáció című vallási magazin 2007. évi 4. számában.