Evangélikus Egyházi Óvoda

2008. március 7. (péntek), Találkozás Háza	"Mesenap" - mesemondó verseny
Március 20. (csütörtök)	Sportnap az udvaron
Március 21-25.	Tavaszi szünet
Március 27. (csütörtök), 17 óra Találkozás Háza	Szülői szeminárium
Április 19. (szombat), 19 óra Sportcsarnok	Óvodásbál
Május 4. (vasárnap), 9 óra, Templom	Anyáknapi Istentisztelet
Május 6. (kedd), 9 óra	Kölyökidő-klub arcfestéssel, ugrálóvárral
Május 9. (péntek), 9 óra	Palánta bábcsoport előadása
Május 14. (szerda), Művelődési Központ	Ciróka Bábszínház
Május 17. (szombat), Harta	Egyházmegyei Csendesnap (Tessedik Sámuel díjat kap kolléganőnk)
Május 20. (kedd)	Gyermeknap az óvodában, zenés műsorral

A 18 éves Evangélikus Egyházi Óvoda hagyományos Mesenapján (március 7-én) szeretnénk KULTURÁT építeni, ezáltal gazdagodni szellemi értékekben, melyet a gyermeki előadásmód és fantázia hív ma életre.

A magyar népmese -kincs kimeríthetetlen... boldoggá és érdekessé tehetik gyermekeink kicsiny életét..

Az óvodáskorú gyermekek anyanyelvi nevelésében, szépérzékének fejlesztésében nagy szerepe van a mesének, mely szorosan hozzátartozik a gyermekek neveléséhez.

A mesemondás alkalmat nyújt a színészkedésre, állatok hangjának utánzására, emberek beszédmodorának, viselkedésének érzékeltetésére. A kisgyerekek ezt különösen élvezik, mert ők maguk is szeretnek színészkedni.

A mese szereplőire jellemző hang, beszédmodor, mimika, gesztikuláció mind olyan mesemondói fogások, amelyekkel a kívánt hatást el lehet érni

A mesemondó verseny résztvevői és a zsűri

A zsűri elnöke Kollárné Bürgés Erzsébet, aki a Kistérségi Társulás Igazgatóhelyettese, ill. a Kiskőrösi Óvodák vezetője, továbbá Lehoczki Ferencné Somogyi Erzsébet tanárnő, aki az elmúlt évben vehette át a "Bács-Kiskun Megye Ifjúságának Neveléséért" díjat, Kádár Péterné Anikó, aki a Soltvadkerti Óvodák vezetője, Szabadi Ferencné Erika óvodavezető Tázlárról, Péczka Lászlóné Ibolya óvó néni, aki Soltvadkert város díszpolgára, valamint Gál Péter református presbiter úr, az Evangélikus Egyházi Óvoda Szülői Közösségének tagja.

A nagycsoportos korosztályból 31 gyermek mondta el szebbnél-szebb meséit, melyet a zsűri így értékelt:

I. Surányi Bence Soltvadkert, Arany óvoda

II. Tóth Barnabás Soltvadkert, Arany óvoda és Csipak István Kiskőrös, Mohácsi óvoda

III. Török Emese Kiskunhalas, Református óvoda és Szappanos Tamás Kiskőrös, Szűcsi óvoda

IV. Zöldág Gergő Soltvadkert, Evangélikus óvoda

V. Vida Kristóf Soltvadkert, Evangélikus óvoda

VI. Szilágyi Péter Kiskunhalas, Református óvoda

VII. Czinkóczki Virág Soltvadkert, Evangélikus óvoda

VIII. Májer Norina Soltvadkert, Arany óvoda

IX. Szebelédi Máté Soltvadkert, Evangélikus óvoda

X. Galambos Erna Soltvadkert, Evangélikus óvoda

XI. Velker Lili Imrehegyi óvoda

Különdíjban részesült Vakula Bálint Kiskunhalas, Szászorszép óvoda

Óvodásaink felkészítője: Májerné Müller Rita és Köhlerné Schiszler Ágnes

Középsős induló 10 fő volt, közülük a legjobbnak ítélt előadók:

I. Molnár Márton Soltvadkert, Arany óvoda és Valaczkey Délia Kiskunhalas, Református óvoda

II. Édes Rebeke Kiskunhalas, Református óvoda és Mátyus Eszter Soltvadkert, Evangélikus óvoda (felkészítő: Takács Ágnes és Fejesné Szarka Rita)

Különdíjat kapott Csipkó Dávid a Bócsai óvodából.

Néhányan a mesemondók közül:

Trunk Ildikó óvónőnk első kisbabája érkezését várja áprilisra, ezért szülési szabadságát megkezdte. A mini csoport vezetését így Lehoczki Beáta (eddigi napközis óvónőnk) vette át. A napközibe pedig új kolléganő érkezett Körmendi Anita személyében, akit a gyerekek néhány nap alatt elfogadtak és megkedveltek. Köszöntjük őt közösségünkben.

• Nyílt napot tartottunk a nagycsoportban március 12-én, matematika és német foglalkozás bemutatásával, melyen húsz szülő vett részt.

• A „Sláger Angyal” pályázatára 19 gyermek rajzát küldtük el, izgalommal várjuk az eredményhirdetést.

• A Magyar Evangélikus Egyház Oktatási Bizottságának ülésén vett részt, március 18-án vezető óvónőnk, Budapesten.

• A soltvadkerti Egyesített Szociális Intézmény éves beszámolóján vett részt Lakatosné Hachbold Éva március 19-én, ahol a védőnők, iskola- és óvodavezetők, lelkészek, gyermekvédelmi felelősök és a rendőrparancsnok értékelte a városunkban élő gyermekek szociális helyzetét.

A húsvét előtti utolsó délelőttre sportnapot terveztünk a gyerekek részére, de sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, ugyanis igen erős széllel köszöntött ránk ez a nap. Így a közös reggeli után a Találkozás Házába igyekeztünk, ahol projektoros kivetítő segítségével „A hetedik testvér” című rajzfilmet nézhették meg az apróságok. Ezt követően Szabadi Andrea aerobik edző (mini csoportos szülő) tornáztatta meg az ovisokat, az óvónők pedig kötélhúzást, zsákban ugrálást és különböző versenyeket szerveztek. A délelőtt zárásaként a húsvéti bárányka ajándéka is megérkezett, a gyermekek nagy örömére.

Március 20-án kaptunk értesítést arról, hogy Köhlerné Schiszler Ágnes Tessedik Sámuel díjat kapott. Ezzel a Déli Evangélikus Egyházkerület az „Év pedagógusának” nyilvánította. Az elismerést Hartán a missziói nap keretében adják majd át, május 17-én. A megtisztelő levélsorokat a lelkész úr és az óvodavezető olvasta fel egy „rendkívüli” testületi ülésen, mellyel örömkönnyeket csaltak kolléganőjük szemébe. Köszönet, hite és legjobb tudása szerint végzett munkájáért.

Ez évben is meghívást kaptunk a keceli Önkormányzati Óvodáktól április 11-ére a versmondó versenyre. Nagycsoportban a 18 induló közül első helyezést kapott Cinkóczki Virág, harmadik helyezett lett Galambos Erna és tizedikként végzett Sasvári Anna.

A középsősök versenyén 11 gyermek mondta el versét, melyen a zsűri harmadik helyezéssel jutalmazta Kiss Lucát és hatodikkal Opauszki Tamást.

„A gyógyulás első jele: Istent meglátni a kőben, fában, gyümölcsben, csillagban, szerelemben, életben, borban.” - Ez volt a mottója április 19-én megrendezett óvodás bálnak, mely idézet feliratozva rákerült az asztalokon lévő ajándék boros palackokra – a Galambos család adományaként.

Az idő múlik, a szülői generáció összetétele változik ugyan, de van ami örök marad: a gyermekekért való küzdelem, tenni akarás, a jótékony célú adakozás és az összetartozás. Ez hívta életre ismét bálunkat.

Az eset folyamán elsőként óvodásaink hagyományőrző táncát láthatták a középső és nagycsoportosok előadásában. Ezt követően Pálinkás Attila megterített svédasztala várta a vendégeket. A desszert – a Korona Cukrászda specialitásai voltak, a gyümölcsöt Katzenbach Gábor és családja ajánlotta fel, a kenyér a Virág-Pékség kemencéjében sült. A büfében Holczimmer Tímea és csapata várta a szomjazó vendégeket.

A késő esti órákban tombola árusítás kezdődött. A több száz ajándékcsomag összegyűjtésében és csomagolásában nagy részt vállalt Pálfi Viktória, Dr. Lacziné Ritter Andrea és Mészárosné Bélteki Mónika. A tombola fődíja egy kerékpár volt.

Éjfélkor a szülőkből és nevelőkből verbuválódott tánckar adta elő hagyományőrző táncát, melyet még dédanyáink is roptak a falusi lakodalmakban. A kemény és tartalmas három hetes gyakorlást Horváth A. Gézáné, Zubor Enikő és Zsikláné Szarka Judit pedagógusok irányították. Név szerint is köszönjük a táncospároknak a felkészülésre fordított időt és energiát: a Kléh, Kismolnár, Dudás, Hazafi, Weppert, Gál, Májer, Lakatos, Fodor és Takács házaspároknak.

Az est ceremónia mesterei Dudásné Szegvári Ilona és Tóth Lászlóné voltak, a jó hangulatról a dunaújvárosi Digitál Zenekar gondoskodott.

Köszönetünket fejezzük ki a báli meghívók elkészítéséért Bakai Imrének és Kárász Andrásnak, a gyönyörű dekorációért Galambosné Hassziló Olgának, Bódi Ágnesnek és Bergmann Mónikának. Támogatóink voltak még: Schiszler Péter, Kévés Ferenc, Kévésné Jónás Anita, Varsányi Zsolt és felesége, Frittmann Péter, Kelemen Zoltán és felesége valamint a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet.

Végül köszönet jár mindazoknak, akik az összetartozás jeleként kétkezi munkával vagy felajánlással életre hívták e jótékonysági rendezvényt.

A Művészeti Iskola fennállásának 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat részeként, rajzpályázatot hirdetett óvodás és iskolás korú gyermekek részére, „A hangszerek csodálatos világa” címmel. A zsűri, az általunk beküldött munkák közül kiállította Frittmann Panni, Kelemen Kevin, Kévés Atina, Müller Karola, Nagy Nikolett, Schiszler Virág, Tóth Gréta és Tóth Petra rajzait. Schmél Vanda alkotását pedig díjban részesítette. A kiállítás az iskola emeleti aulájában tekinthető meg.

Május első vasárnapján izguló gyermekekkel és könnyes szemű édesanyákkal, nagymamákkal telt meg templomunk, ahol istentisztelet keretében mondták el köszöntőjüket óvodásaink. Az istentisztelet után a csoportszobákban adták át a gyermekek - nagy odaadással és szeretettel készített – ajándékaikat.

"Kedves Édesanyák, Nagymamák, Keresztanyák! Anyák napját Ünneplő Gyülekezet!

Kortól függetlenül, legyen férfi vagy nő, akár él az édesanya, vagy már az Úrhoz költözött.

Minden édesanya legfőbb vágya, hogy gyermeknek adjon életet, s hogy ezt a kis Életet megtanítsa a szeretetre, imádságra, s azokra az értékekre, melyekre későbbi életük épül majd.

...mert felnőttként számunkra minden imádságból kicsendül a hálaadás, s a köszönet, hogy édesanyám imádkozni tanított, hogy hívő családban nőhettem fel, az Úr szeretetében nevelt, jó példát adott, imádkozott és imádkozik értem ma is szüntelen, az édesanyám.

Akitől megtanultam: hogy aki határozott értékrendet képvisel, ott a korlátoknak megtartó erejük van...

Sokan középütt állunk... köszöntenek bennünket gyermekeink és hál' Istennek, még mi is köszönthetünk. Nagy áldás, hogy megköszönhetünk... és az is, hogy emlékezhetünk: az ölelésekre, az éltető vigasztaló szavakra, az összekulcsolt kezekre, a ragacsos puszikra...

Anyák napján mégis legkedvesebb a gyermekek szolgálata, a legkisebbektől a legnagyobbakig.

Minden szolgálatból a szeretet csendül ki, és kap hangsúlyt, - remélhetőleg még a felnőttekben is megfogalmazódik az az elhatározás, hogy szeretetünket jobban és gyakrabban fejezzük ki a még élő édesanyák iránt, mert sajnos eljön az idő, amikor nem lesz már kinek.

Simogassuk meg a bennünket védő - óvó két kezet, amíg lehet... Mondjunk egy jó szót, egy vigasztaló kedveset, talán még lehet...

A szíve értünk dobogott csak, titkolta, sosem mondta mennyit szenvedett... csak mosolygott és szeretve nevetett... mert tudta, hogy élni küldetés...

Mindig ugyanaz a szeretet és ragyogás, ugyanaz a békesség tükröződik olykor megtört és fáradt arcukon. Csillagok, akik ugyanattól a Naptól nyerikfényüket… A költő szavai beszélnek most helyettem: